KÁRPÓTLÁS A KUKÁBÓL

Márton még fiatal, nincs negyven, de már most úgy néz ki mint egy öreg hajléktalan. Zsíros a haja, ócska ruhákban jár, gyakran látják derékig elmerülni a szeméttárolókban, ahol mindig a kezébe akad valami, legtöbbször szikkadt kenyér, lejárt szavatosságú parizer, hónap végén pedig agyonolvasott Best és Story magazinok. Ez a keresgélés nála elősorban időtöltés, mintsem vagyonszerzés, persze a kevéske megtakarítása mellé jól jönnek a talált tárgyak, ételmaradékok. Márton korábban boltvezető volt, de aztán jött két fiatal, öltönyös fazon akik meggyőzték, ne akarjon magának rosszat, ezért adja át az üzletét. Kezébe nyomtak egy Mont Blanc töltőtollat, majd megmutatták hol írja alá a szerződést. Az átadás-átvétel nem tartott tovább öt percnél.

Sok évvel ezelőtt történt mindez, volt hát ideje Mártonnak megtanulni másként élni. Szerényen. Szegényen. Az ambicióit vesztett egykori bolttulajdonos azt gondolta, ez már örökre így marad, nem is várt semmit az élettől.

Sok évnyi kukázás után azonban mégis történt valami. Talált egy gyűrött újságot, melynek címlapján az új, úgynevezett rehabilitációs minisztérium megalakulásáról olvasott. Hazament, megborotválkozott, megmosta a haját, majd másnap elgyalogolt az Akadémia utcába, ahol rémisztően hosszú sor kígyózott. Szerencséje volt, mert sikerült aznapra sorszámot kapni. 258. Ennyien álltak előtte.

- Kérném a személyi igazolványát. Köszönöm.

Mártont meglepte az udvarias tónus. Nem is emlékezett arra mikor beszéltek vele így utoljára.

- Miben segíthetünk?
- Nem is tudom.
- Biztosan tudja, különben nem lenne itt.
- Kicsit zavarban vagyok.
- Mások is ugyanígy éreznek. Segítek. Mi volt korábban a tulajdonában?
- Egy bolt a Váci úton.
- Mit árult?
- Lámpákat.
- És ugye ezt szeretné visszakapni?
- Ha még ott van a bolt, akkor igen.
- Ezt dokumentumot kell kitöltenie, és mi kivizsgáljuk az ügyét.
- Nagyon köszönöm. Nem hittem volna, hogy ez még megtörténhet velem.
- Uram, nem ön az egyetlen, aki már feladta.

A rehabilitációs minisztériumban gyűltek a kérvények, alig győzték az adatok feldolgozását. A panaszosok könyvkiadókat, ügyvédi irodákat, rádiókat, mozikat, éttermeket, trafikokat, külkereskedelmi káeftéket, autószalonokat, szállodákat, szántókat, iskolákat próbáltak a minisztérium segítségével visszaszerezni, de a legtöbben beérték azzal is, hogy az egykori állásukat, munkahelyüket, a régi életétüket visszaadják nekik.

Mártont két év múlva értesítették arról, hogy rehabilitálták, ugyanakkor a Váci úti bolt már nem létezik, a házat lebontották, lakópark áll a helyén, de minimális anyagi kártérítést minden bizonnyal kaphat, ám feltétlenül ki kell töltenie egy újabb adatlapot. Ehhez már nem volt kedve. Lement inkább az utcára, majd derékig elmerült egy koszlott kukában.