A csillagok is könnyeztek azon a baljóslatú éjjelen, amikor kijelölték az utat Dezső számára. Kint vihar tombolt, gyilkos villámok sültek ki a feszültséggel teli égboltból, és az egyik éppen Dezsőék házát vette célba. Fülsüketítő dörgés kísérte a 20 ezer voltos becsapódást. Minden elsötétült, csoda, hogy nem borult lángba az épület. A tanya döngölt padlójú konyhájában ekkor született meg a megfellebbezhetetlen atyai döntés, villanyszerelő lesz a fiúból. És hogy miért éppen az? Nos, Dezső ebben az ítéletidőben is megőrizte lélekjelenlétét, nem jajveszékelt, nem hajtotta fejét rettegve anyja meleg ölébe, hanem villamgyorsan kicserélte az izzót az elemlámpában, ennek köszönhetően pedig halovány, pislákoló fény töltötte be a helyiséget. Ez a férfiúi bravúr éppen elegendő volt a tehetség villámgyors felismeréséhez.
Ősszel Dezső már amperekről és villanyórákról tanult, kábelezett és bekötött, majd három évnyi koncentrált tudáshalmozás után letette a szakvizsgát. Tanárai útravalóul azt hagyták rá, legyen mindig résen, mert az áram sunyi és veszedelmes, bármikor lebéníthatja, akár meg is ölheti a vagánykodó szakmunkást.
Dezsőt figyelmét akkoriban a szoknya alatti buja és izgató illatú érzéki vadvilág kötötte le, így csak idő kérdése volt csupán, hogy mikor megy át Dezső testén a kétszázhúsz. Mikor Dezső gondolatban éppen ott tartott, hogy lehúzza a bugyit álmai adminisztrátoráról, véletlenül rövidre zárta a kezében tartott vezetékeket. Az áram könnyedén behatolt a testébe, majd percekig rázta. Dezső szemei kifordultak, szája habzott, kitágult, de hangott nem volt képes kiadni, csak hörgött, végül ájultan lerogyott a padlóra. Ha fél perccel később találnak rá, már nem tudták volna visszahozni a halál szélesre tárt kapujából. Újraélesztették, ami nem kis részben annak volt köszönhető, hogy a hordozható defibrillatorból nem lopták ki az akkumulátort.
Dezső az eset után levonta tanulságot, a valódi apja nem az aki felnevelte, hanem valaki más, akit csak most ismert meg. Dezső a szerencse fiának érezte magát. Életben maradt, ami lássuk be, valóban csodaszámba megy, de az igazi meglepetés csak ezután érte. A bankszámláján, amelyre korábban csak szerény ösztöndíját utalták, pontosan egymillió forint jelent meg. Fogalma sem volt miként kerülhetett ez oda, joggal gondolta, téves átutalás történt. Nem is nyúlt a tetemes összeghez, de a bankban megnyugtatták, ez az ő pénze. Ennek ellenére gyanakvó maradt, és nem vett fel egyetlen forintot sem.
A majdnem végzetes áramütés után alig három hónappal Dezsőt újabb baleset érte. A gondolatai abban végzetes pillanatban is a női nemiszervek körül kalandoztak, ahelyett, hogy a munkára koncentrált volna. Áramütés érte, de immár nem fél, hanem húsz percig rángatózott az áramkörben. A történtek után rettenetesen megijedt, ki is vett három nap szabadságot, majd elment a bankba, hogy felvegye a havi fizetését. Amikor azt kérdezték tőle, hogy mind a kétmillió forintot kiveszi-e, szóhoz sem jutott. Kétmillió forint? Szórakoznak vele? Kié ez a pénz? Természetesen az öné, kapta a választ, de ezt továbbra sem akarta elhinni.
Amikor újra megrázta az áram, már nem kettő, hanem 20 millió forint volt a számláján. Ez nem lehet igaz, gondolta magában és vizsgálatot kért a banktól, de erre nem voltak hajlandóak, mondván ez valóban az ő vagyona, nincs értelme kutakodni . Dezső beleszédült a közlésbe, hiszen sosem volt még ennyi pénze.
A soron következő balesete után már 200 millió forintja volt a számláján, és ez az összeg balesetről balesetre egyre csak nőtt. Mivel továbbra is hitetlenkedve figyelte e szokatlan vagyongyarapodást, próbát tett. Immár magától nyúlt a konnektorba, majd azonnal megnézte mennyi pénze van. Őrület, immár egy milliárd forint!!! Mi ez? Varázslat? Bűncselekményből származó összeg? Nem és nem értette, de újfent megfogta a földeletlen vezetéket. Brutális áramütés, és immár 5 milliárd forint. Másnap újabb rövidzárlat, 15 milliárd. Mikor ezzel szembesült, már semmi mással nem foglalkozott, csakis azzal, hogy megrázza az áram. Naponta háromszor-négyszer vette kézbe a lecsupaszított vezetéket, és hagyta, hogy átjárja az áram. Egy hónap elteltével már 100 milliárd forint gyűlt össze a számláján. Ez már olyan vagyon volt, amivel kezdeni kellett valamit. Elkezdett befektetni, vásárolni. Mivel az áramütéseknek köszönhetően olyan sok pénze lett, hogy már az sem érdekelte mit vesz éppen. Mindent felvásárolt. Reggel első dolga volt megfogni a vezetékeket, előfordult, hogy a reggeliről is megfeledkezett, csakis az áramkör érdekelte. Hogy mindezt tovább fokozza, egy idő után már a szájába tette a drótot, majd ráharapott és így zárta az áramkört.
Hízott a vagyon, de egy félelmetes éjszakán, mikor zengett az ég, brutális erejű villamos energiák pusztítottak, végetért e fényes, ugyanakkor rejtélyes sikertörténet. Dezső vabankot játszott. Kiment a viharba, megállt az erdei tisztás közepén és várta, hogy belecsapjon a villám. Azt hitte, azt remélte, ha 220 helyett 20 ezer voltnyi feszültség éri, megsokszorozhatja mesés vagyonát. Ezúttal azonban tévedett. A villám telibe kapta ugyan, de szénné égette. Dezső "elillant", és csupán egy öklömnyi, füstölgő húsgombóc maradt belőle.
Másnap reggel, nyolc óra után tíz perccel, ahogy jött, úgy tűnt el Dezső bankszámlájáról az ezer miliárdos tétel. Megfejthetetlen ez az egész, de nem érthetünk mindent ami körülöttünk történik.. A tragédia után állítólag egy férfit láttak a környéken, aki hangosan nevetett és azt kiabálta, "Dezső , te mindig is hülye voltál."
Dezsőt nem siratta senki. Csak a csillagok könnyeztek, és várták a következő vihart.
2017 augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése