SAJT ÉS HALÁL

Kerkorian Attila csengődlábodi sajttermelő  régóta várt erre a napra. A maira. A képviselők elfogadták az új törvényt, melynek értelmében immár nem kötelező a kéményellenőrzés és seprés. Kerkorián Attila a hír hallatán ujjongott, a mellkasához szorított egy cserszömörcés ízesítésű, háromkilós sajtkorongot és a Republic együttes Szállj el kismadár című dalára keringőzni kezdett.

A faluban senki sem sejtette, hogy Atus minek örül ennyire, de úgy gondolták, bizonyára elfelejtette bevenni a gyógyszereit, ugyanis az utcán is táncolt, minden arra járót behívott az érlelőjébe és az utolsó darabka gomolyát is elosztogatta közöttük. Kerkorián Attila ekkor már biztos volt benne, hogy az új törvény gazdaggá és híressé teszi majd.

Az évek során összespórolt pénzéből szolíd, de takaros házakat vásárolt. Csupán arra figyelt, a házak fűtésrendszere mindenképpen elavult legyen, a kazánok kormozzanak, a kéményekből pedig fekete füst szálljon felfelé.

Ezeket az épületeket, nyári konyhákat kiadta, főleg idős és beteg embereknek, akiket a rokonok kísértek ide. Nagy költözésre nem érdemes gondolni, hiszen a legtöbben csak egyszerű nejlonszatyorral, vagy műbőr utazótáskával a kezükben érkeztek, de nem maradtak sokáig, csupán egy-két napig, de volt olyan, aki a lakásban talán két órát ha töltött, majd végleg elköltözött onnan. A falusiak furcsállották a nagy jövés-menést, nem értették miként képes Kerkorian Attila ennyire pörgetni a lakásbizniszt főleg ilyen távoli zsákfalvakban, de aztán minden világossá vált.

Atus vendégházai valójában euthanázia központokként működtek, és teljesen legálisan. A sokat szenvedő, és az életet már nyűgnek érző emberek (rokonok, ismerősök, barátok segítségével) kibérelték a házakat, ahol a fűtésrendszer korszerűtlenűtlen volt, a kéményekben vastagon lerakódott a korom, eképpen a szénmonoxid garantáltan visszaáramlott a lakásba, így az ott utolsó óráikat töltő emberek fájdalommentesen távozhattak az élők sorából.

Kerkorián Attilát egykori sajtkészítőt, a kegyes halál magyarországi apostolát sosem vonták felelősségre hiszen a lakásbérleti szerződésben külön pontban rendelkeztek arról, hogy a bérlő maga dönthet a kéményellenőrzés és seprés megrendeléséről, de érthető módon ezzel a lehetőséggel egyikük sem élt, a kéményseprők pedig ugye kérés nélkül immár nem ellenőriztek és sepertek, ezért Kerkorian Attila bérlői már nem élnek. Mivel Atus szereti az embereket, ezért újabb épületeket vásárolt, ahol büntetőjogi következmények nélkül garantáltan mindenki meghal.