JUAN ZASTAVÁBAN ÁLMODIK

Juan lágyan megsimogatta Manuela arcát, a hajtincseit finom mozdulatokkal elsimította, majd magához húzta a lányt és szenvedélyesen csókolni kezdte. Olyan hevesen csinálta, hogy a nyugalmi állapotban is nagyméretű Rocco Sigfredi gátlásos ministránsfiúnak tűnt volna mellette. Manuela is levetkőzte félelmeit, majd megfeledkezve arról, hogy ő valójában egy jó házból való úrilány (volt), kikapcsolta a melltartóját, türelmetlenül lerángatta magáról a bugyit, majd az Aleska Diamond művészi fénykorát megidéző módon, széttárt lábbal a strand homokjába feküdt, magára húzva Juan-t.

- Manuela, gyönyörű vagy.
- Kívánsz?
- Nem tudok betelni veled.
- Érzed a vágyam Juan?
- Érzem. Tüzel a tested. Veled akarok élni Manuela.

Vadul szeretkeztek az éjszaka sötétjében, a Costa Brava elhagyott, fantás és kinley tonikos üvegekkel valamint füves csikkekkel, zoknikkal, szakadt gumipapucsokkal és óvszerekkel teleszórt strandján. Arcukat a Hold világította meg, felettük pedig ricsajozó sirályok vitorláztak a meleg termikeken. A szenvedély tüzében a szerelmesek azt sem vették észre, amint egy japán turistacsoport mobiltelefonokkal felvette e valóban filmvászonra kívánkozó változatos aktust.

A gyönyör azonban elmaradt, mert Juan, vagyis Zaka János vagyonvédelmi referens (éjjeliőr) pirosat kapott a Ferenciek terénél. Megfigyelte, mindig akkor akkor vált tilosba a lámpa, amikor odaér az Ecserin vásárolt szakadék Zastavájával. Ez többnyire reggel hat órakor történik vele, a műszak végén hazafelé tartva a huzalgyár raktártelepéről, épp amikor életének egyetlen színes filmje pereg a szeme előtt, tele erotikával, és kalanddal.

Zaka János lelkét, mint oly sok embertársának, kegyetlen súlyokkal pakolta tele az élet, nem csoda, hogy pszichoszomatikus következményként a háta évente folyamatosan több centit görbül. A Zastaváját is úgy vezeti, hogy az orra szinte beleütődik a kormánykerékbe, de minderre ügyet sem vetne, ha nem csúszna bele minden reggel a pirosba, félbeszakítva ezzel a csodás belső filmek vetítését.

Zaka Juan a Zastavában csak és kizárólag Julio Iglesias dalokat hallgat és olyan mélyen belefeledkezik a dalokba, hogy valósággal hallucinál közben. Erről persze senkinek sem beszél, még az anyja előtt is hallgat erről, mert retteg az elmegyógyintézeti kényszerkezeléstől mint valós veszélytől és lehetőségtől, valamint amikor Iglesias Hey című albumát kereste egy koszlott lerakatban, a lemezbolti suttyók lebuzizták a háta mögött. Ma is élénken emlékszik a gyilkos szavakra.

- Mit szólsz, a vén ratyi mit keres? Ma már csak az ilyen betegek hallgatnak Iglesiast.
- A buzeránsok.
- Ja. Van rá pénze, vagy félreteteti?
- Szerintem ez pénzért is melegedik, úgyhogy van nála lé, elviszi.

Zaka János némán kifizette a lemezt, de soha többé nem vásárolt lemezboltban (a szutyok helyek megszüntek, tönkrementek közben), csakis az interneten volt hajlandó Iglesias cédéket venni. Ott nem kellett attól tartania, hogy homoszexuális ragadozónak tartják majd. Enélkül is présben volt a lelke, nem hiányzott neki az újabb megaláztatás. A 46 éves magányos éjjeliőr egyetlen vígasza az életben Julio Iglesias, az öreg, szétbotoxolt arcú spanyol trubadúr dalai tartják életben. Minden nap arra percre vár már csak, amikor beülhet a jugoszláv autóipar csodájába, a balkán Jaguárba, majd bekapcsolja a kontakthibás lejátszót.

El Amor. Iglesias énekel, ő pedig megint szerelmes lesz.

2017 szeptember 23.