Kettesben maradtam Ancival. Éreztem, egyszer megtörténik, de nem tudtam felkészülni rá, képtelen voltam elképzelni a találkozásunkat, pedig jó előre értesültem arról, hogy a férje, akitől szoktam venni ezt-azt, mikor megy üzleti útra, tehát ezen a délelőttön biztosan nem lesz otthon. Nem is volt. Anci, ez az örökké mosolygó, derűs asszony boldogan nyitotta ki az ajtót, a szeme csillogott, és szinte kacagva invitált beljebb. A jókedve hamar magával ragadott, én is felszabadult lettem, ennek köszönhetően pedig kölcsönösen feltártuk egymás előtt legbensőbb, féltve őrzött titkainkat.
Anci elárulta, különös, már-már beteges szenvedély fűti, sosem hagyja nyugodni, állandó izgalmi állapotban tartja , éppen ezért folyamatosan keresi a kielégülés lehetőségét. A DHL-nek köszönhetően ma már átélt egy csúcspontot és ha a postás időben megérkezik, akkor lesz még egy.
Anci gyűjtő, de nem szalvétát, BUÉK naptárt, és rágógumipapírokat halmoz fel, mert az ilyen gyerekes dolgokat már régen kinőtte. Anci az ágyneműhuzatokért őrül meg. Kéthavonta rendel új huzatot, persze rögtön kettőt, mert ugye a férjének is kell valamibe feküdni. Interneten vadássza a legújabb kreációkat és ha meglát egy finom anyagból készült, jó mintájú terméket azonnal lecsap rá. Még nem számolta össze, de becslése szerint ötvennél több ágyneműhuzat garnitúrája lehet
Korábban a virágokért rajongott. Az utcájukban van egy virágbolt, néha elment előtte, de nem érdekelte , oda sem nézett, ám pechjére aztán mégis vetett egy pillantást a kirakatra. Akkor kattant be nála valami, mert másnap visszament és azonnal vett két cserepes virágot. Következő héten megint ment, benyitott, hóna alá csapta a kiválasztott cserepet és szaladt is vele haza. Ez ment bő két éven keresztül. Séta, vásárlás, cipekedés, locsolás. Olyan lett a ötven négyzetméteres paneljük, mint egy amazóniai dzsungel, fullasztó páratartalommal sötét zugokkal, már csak a kígyók, pókok, és a rikácsoló majmok hiányoztak a szobákból. A paradicsomi állapotnak a növényeknél is előforduló hirtelen halál vetett véget, állítólag egyszerre pusztultak ki a növények, talán a túlzásba vitt gondoskodástól (vizezés). E tragédia után Anci a mindent túlélő muskátlikat sem öntözte többé, feléjük sem nézett, hanem új örömforrást keresett magának.
Kézművesszappan. Ez lett a boldogság következő forrása. Havonta minimum húsz szappant vásárolt, darabja egy ezres, ugye ez húszezres kiadást jelentett havonta, de éves szinten már kétszáznegyvenezer ment el szappanokra. Az összes hazai kézműves szappanfőző mester ismerte Ancit, a illatszeres cégek pedig benne látták meg az ideális vásárlót, ezért rendszeresen hívták tesztalanynak. Mosta a kezét az ingyen tesztszappannal, majd véleményezte. A kecsketejes, vegyszermentes volt a kedvence, a bio Poszeidon, melynek összetételében agyag és kakaóvaj is fellelhető. Csak mellékszál, de Anci korábban parfümöket is gyűjtött, az ötfiókos szekrénye tele volt illatszerekkel.
Az egész család illatozott, köszönhetően a rokonok körében is hittel terjesztett kézművesszappan mániának, majd amikor kifogytak a készletből, Anci nem rendelt többé. Elég volt, mondta a fürdőszobában állva, kezében forgatva, csúsztatva az utolsó, ázott bioszappant, majd pár nappal később immár függönyöket kezdett gyűjteni.
Rondák a radiátorok nálunk, állapította meg Anci, ezért arra, gondolt földig érő függönyökkel takarja el. Háromhavonta vásárolt új szöveteket, de aztán a rövid függöny lett a divat, ezért lecserélte a hosszút rövidre, de utána megint a hosszú tért vissza, ezért a rövidet cserélte hosszúra. Imádta berendezni a szobákat, volt piros, zöld, kék, sárga korszaka, akkor mindent ehhez igazított. Állítólag most a fehér a kedvence, de a férje megunta ezt az örökös variálást, nem enged függönyöket venni. De Anci szenvedélyes nő, mindig kell neki valami.
Anci a férjével együtt magánvállalkozó, otthon dolgoznak. Az asszony ki sem mozdul a lakásból, régen ugye a virágboltba járt, de ma már oda sem megy. Soha. Ezzel a bezártsággal magyarázza a gyűjtőmánia elhatalmasodását. A növények, kézművesszappanok, függönyök gyűjtése után a szőnyegkorszak következett. Ez a gyűjtői szakasz is két évig tartott, ezt követően vált az érdeklődés tárgyává az ágyneműhuzat, ami ma izgalomban tartja. Rajong a leárazásokért, azok nagyon beindítják, ha bármilyen ágyneműhuzatot meglát féláron, rögtön előtör belőle az ismerős érzés. Kell.
Anci szerint a gyűjtésben az a legfelemelőbb élmény, amikor napokon keresztül várja az új ágyneműhuzatot, kiszámolja mikor érkezhet, és szinte sikít, amikor a postás csenget végre, és a kezébe adja a dobozt. Rohan vele a konyhába, ahol késsel, ollóval, kalapáccsal, bármivel felhasítja, szétveri a pakkot, majd végre meglátja a kiválasztott garnitúrát. Ez a legszebb pillanat. Kiveszi a zacskóból is, megszagolja, ujjaival simítja, gyönyörködik benne, valósággal sír az örömtől, majd eldugja a már meglévő ágyneműhuzat gyűjteménybe.
Állunk a konyhában, Anci és én. Még várok valamire, nem is tudom mire, de mintha kitalálná a gondolatomat, nem akarok több titkot, nem bírnám elviselni, ha elhallgatna előlem valamit, ezért bevallja, nincs több ágyneműhuzat, befejezte, nem gyűjti tovább.
Új korszak kezdődött az életében, mondja Anci majd az asztalra mutat, ahol egy műanyag gyógyszeres doboz árválkodik a csipketerítőn. Múlt héten vásárolta, ma érkezett, de már leadta a következő rendelést. Szépségkapszula. Este veszi majd be, amikor már ott fekszik a friss ágyneműhuzaton, a fehér szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése