Csongor nem postás hanem leolvasó, ezért nem kétszer, csupán egyszer csenget. A kültéri órával kezdi, felhajtatja a vasrácsot, ott van a mérő alatta, leolvassa, beírja, ez rendben, jöhet a beltéri egység, ez már gyerekjáték, nem kell hajolgatni az aknába, tizenháromezer a kéthavi fogyasztás, nagyszerű, készen is vagyunk. Nem kérdés kér-e kávét, persze, hogy kér, tej, cukor minden mehet bele, közben leül, a céges kabátját nem veszi le, a műszert kiteszi az asztalra, majd, mintha csak erre percre várt volna, mesélni kezd.
Mint minden nap, ma is hajnali fél négykor kelt, ötkor már kitakarított egy lépcsőházat, kihúzta a kukát, sövényt vágott, majd ment leolvasni. Ebben a melóban ez a legjobb, hogy szabad az ember, akkor olvas mérőórákat amikor akar, maga osztja be az idejét, senki nem kérdez semmit, azt sem érdekes létezik-e egyáltalán. Az adatok kellenek csak, minden héten, pontban hétfőn. Csongor pedig halálpontosan szolgáltatja az adatokat, mert ő ilyen, megbízható, szorgalmas, nem azt nézi mi a rossz, hanem mi a jó. Például a takarítást gyerekkora óta szenvedélyesen szereti, talán azért, mert imádja a rendet, a tisztaságot, vannak magánlakásai és komplett bérházai, nem, nem az övék ezek, ő csupán tisztán tartja, ezerkettőt kér óránként, néha a mama is vele megy, akkor kétezret , de így hamar megvannak, sőt Csongor szőnyeget is tisztít, szuper gépe van, gőzöl és szárít vele, természetesen ad számlát.
Csongor hatvannyolcas, de nem párizsi hatvannyolcas, hanem tőzsgyökeres pesti, negyvenkilenc éves, ám tízzel tűnik többnek, emlékeiben Kádár él, meg a viszonylagos nyugalom, semmi anarchia, lázadás, hőzöngés nincs benne, viccelődve annyit mond, Lőrinc a példaképe, szeretne annyi pénzt összerakni, mint a híres gázos, és ha ilyen tempóban takarít, akkor neki sem lesz gondja az életben.
Szerinte mindenki lop, minden párt, minden politikus, megboldogult apja azt tanította neki, a politika "lopotika", megint mosolyog, látszik a fogaira már nem jut energia és figyelem, bár itt a tisztítás nem segítene, csak a húzás.
Negyven perce beszél, most jut el a hazai oktatáspolitika mélyrepüléséhez, aztán Merkelhez és a világgazdaság elemzéséhez, nem tudom merre kanyarodik még, Afrika, Észak-Korea, vagy Soros következik-e, de nem, éles váltással megint a személyes múlt jön elő, a régi szép idők amikor raktárvezető volt a zöldség-gyümölcs nagykerben, akkor ömlött hozzá a pénz, aztán segédmunkás lett, szobafestő-mázoló, motoros futár, van két gyerek, de ők már nagyok, nincs velük gond. Ennél a résznél váratlanul megáll, az emlékroham kifullad, valahogy érzékeli ideje lenne a búcsúnak, Csongor csomagol, műszer a zsebbe, kézfogás, a kapuban még egy gyenge vicc a vízóráról, majd az ígéret, két hónap múlva jövök.
Jönni fog és csak egyszer csenget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése