ROKONOK

- Csengettek.
- Mi van?
- Nem hallod? Csengettek.
- Vécén vagyok.
- Akkor nyissam ki én?
- Szerinted ki? Én?
- Ki jöhet ilyenkor?
- Hívtál valakit?
- Senkit.
- Akkor?
- Csak nem megint az az eszelős pasi?
- Melyik?
- Amelyik a múltkor azt mondta, hogy rokonok vagyunk.
- Rokonok? Nekem nincs rokonom rajtad kívül.
- De azt mondja te is a rokona vagy.
- Még csak ez hiányzott. Már kakálni sem hagy nyugodtan.
- Akkor nyissam vagy ne nyissam?
- Ezt nekem kell eldöntenem? Nem érted, hogy bent vagyok?
- Igyekezz kifelé onnan! Kinyitom neki, ha te már erre sem vagy képes.
- Nyisd.
- Jól van, jól van, hallom, ne nyomja már a csengőt! Nyitom!!

Második emelet 9. A vékony furnérajtó kitárul.

- Jó estét Borcsa! De szép vagy, drága rokonom! Olvadozom itt helyben! Mint egy pompázatos, illatos, friss bokréta! Ibolyacsokor! De mit is beszélek? Lila ákác vagy! Az ilyen szépasszonyt szívesen prütyköli a férfiember. Bejöhetek?
- Tíz óra elmúlt, éppen alváshoz készülődtünk.
- Jaj, hát ez nem lehet gond Borikám, elvégre rokonok vagyunk!
- Krisztina vagyok,
- Látod, ezért kellene sűrűbben találkoznunk, mert néha keverem a neveket Ilonkám.
- Krisztina.
- Férjed?
- Jön, csak még egy kis dolga van.
- Nagydolog, vagy kisdolog drága rokon?
- Majd kérdezze meg tőle. Már hallom, végzett is.

A mellékhelységben zubog a víz. A nappaliban a vendég feláll, üdvözli a házigazdát, aki éppen megköti a frottírköpenyét.

- Ölellek drága rokonom. Hogy vagy?
- Jól.
- Mi ez a fura szag?
- Milyen szag?
- Ez az erős szag. A ruhádból jön.
- Én nem érzem.
- Én érzem. Átöleltelek és megcsapott ez a bűz. Nem illik így fogadni egy rokont. Szagos ruhában.
- Nem tudtam, hogy vendégünk lesz.
- Nem kell azt tudni előre. Mi rokonok összetartunk, és bármikor betoppanhatunk egymáshoz.
- Mi már ilyenkor aludni szoktunk . Reggel korán kelünk. Dolgozni megyünk.
- Én is dolgozom. És csak hogy tudjátok, az egész családom keményen dolgozik.
- Tudjuk, szépen is gyarapodtok. Olvastuk az újságban.
- Tesszük a dolgunkat. Hogy mindenünk meglegyen. Gaborka most vett egy gyárat, ahol ólomkatonákat öntenek német exportra, a kedvesem pedig tornacsarnokot privatizált, ott tartja az edzéseket
- Ennek mindannyian nagyon tudunk örülni.
- Megkínáltok valamivel?
- Nincs itthon semmi.
- Jaj, ne akard, hogy szomorú legyek. Legalább valami finom ital? Ne izélj már velem, hogy nincs semmid.
- Szűrt csapvizünk van csak. Kiengedem, akkor nem lesz langyos.
- Legyen. Igyunk azt. Mellette is lehet beszélgetni. Nem igaz kedves rokon?
- Mi lenne, ha máskor beszélgetnénk?
- Zavarlak? Ezt akarod ezzel mondani?
- Fél 11 van.
- És?
- Fáradtak vagyunk.
- Miattam vagytok fáradtak?
- Igen, vagyis nem, de muszáj lenne aludnunk.
- Értem. Elmegyek. Nem akarom elrontani az estéteket. Biztosan bujálkodni akartok! Ismerlek már rokon, mind ilyenek vagytok. Ravaszak. Elkülditek a rokont haza, hogy aztán legyen etyem-petyem...De holnap visszajövök és ha tetszik ha nem beszélgetni fogunk. Hozom a fiamat is, csakhogy megismerjétek végre a családot, a rokonságot. Na viszlát, jó volt nálatok.

Ajtó nyílik, rokon kacsintva, integetve elmegy.

- Ez hülye. Becsavarodott.
- Be. Nagyon úgy tűnik.
- Sajnálod?
- Őt? Dehogy. Magunkat sajnálom.
- Miért?
- Mert ilyen rokonunk van.
- A te rokonod, nem az enyém.
- De ő téged is rokonnak tart.
- Micsoda pech..
- Sajnos a rokonainkat nem válogathatjuk meg.
- Ez igaz. Na, aludjunk végre.
- Aludjunk.