ANONIM SZENVEDÉLY

Magától nem ment volna, de amikor már a saját lánya könyörgött neki, reggelente sírva rogyott elé az előszobában, a parkettára kuporodott és rázkódva ölelte át a térdét, annyira szorította, hogy mozdulni sem tudott, majdnem feldőlt, egy ekkora ember mint ő, közel százhúsz kiló zsír és persze csont, szóval a kétségbeesett gyermekét látva határozta el, mégiscsak megpróbálja. Amúgy utálta az ilyen helyeket, lenézte azokat, akik akár csak egyszer is betették oda a lábukat. Az igazi férfi nem picsog, nem sírdogál idegenek előtt, hanem keményen szembenéz a gondjaival és megoldja egyedül.

Bármit is gondolt korábban, Hörum Pál mégiscsak ott kötött ki a picsogók között. Csütörtökön este ment először, bár már kedden is köztük lehetett volna, de akkor az utolsó pillanatban meggondolta magát és mégsem nyitott be. Percekig állt mozdulatlanul az ajtóban, a kezét végig a kilincsen tartotta, de ahhoz már nem volt bátorsága, hogy lenyomja és belépjen a terembe.

Még két teljes nap kellett ehhez. Este hatkor. Belépett, köszönt. Levette a kabátját. Illedelmesen várt. Még nem ismerte a szabályokat.

- Új tagunk van. Kérlek állj fel és mutatkozz be.
- Pál vagyok, szenvedélybeteg.
- Mindannyian azok vagyunk. Örülünk, hogy eljöttél. Itt őszinte lehetsz, mert barátok vesznek körül. Mikor tudatosult benned az, hogy beteg vagy?
- Pár hónapja tudom, hogy segítségre van szükségem.
- Magadtól jöttél, vagy ezt valaki tanácsolta neked?
- A lányom döbbentett rá, hogy túlzásba vittem a dolgokat és veszélyes amit csinálok.
- Drog? Szintetikus kristály? Fű? Szedsz valamit? Vagy szúrod magad?
- Dehogy.
- Alkoholista vagy? Ha igen, akkor mondd ki bátran, Pál vagyok, alkoholista.
- Sosem iszom. Na jó, egy-két feles disznóvágáskor, de nem több.
- Akkor szexfüggő vagy?
- Úgy nézek ki, mint egy szexfüggő? Őszintén szólva, ilyen súllyal nem megy a szex. Öt éve próbálkoztam utoljára, de azt is jobb elfelejteni. Azóta a cipőfűzőmet sem tudom egyedül bekötni, nemhogy mozogni.
- Akkor mi az aminek nem tudsz ellenállni? Miért jöttél közénk?
- Gyűjtő vagyok.
- Mit gyűjtesz?
- Mindent.
- Konkrétan?
- Amit meglátok.
- Könyvek?
- Nem, azt sosem gyűjtöttem, bár múltkor mégiscsak hozzájutottam egy kollekcióhoz.
- Mekkora az a gyűjtemény? Néhány polcnyi?
- Nem, annál kicsit nagyobb. Néhány emeletnyi.
- Néhány emelet?
- Igen. Egy megyei könyvtár.
- És ez a tiéd?
- Az enyém. Vagyis a cégemé.
- Szerencsés ember vagy, hogy ilyen csodálatos dolgot gyűjthetsz. És olvasol is, kölcsönzöl könyvet magadtól? (nevetés a háttérben)
- Ritkán szoktam olvasni. Esténként már fáradt vagyok.
- Mégis mit olvasol?
- Közbeszerzésekről szóló dokumentumokat, Magyar Közlönyt. És persze szerződéseket.
- Nem lehet túl szórakoztató. Ugye nem bántódsz meg Pál, hogy ilyeneket mondunk neked itt az Anonim körben? Komoly munkád lehet, biztosan nagy feszültségben élsz. Érthető, hogy beteges gyűjtővé váltál. Kell az örömforrás.
- Régen elég volt néhány Sport szelet, meg étcsokis Balaton, de ma már ez sem segít.
- Ismerős érzés. Sokan szenvedünk ettől. De azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymáson. Nem kell szégyellned semmit. Nyugodtan beszélhetsz.
- Mindent gyűjtök.
- Korszakaid vannak?
- Igen.
- Vegyük sorra. A könyvekről beszéltünk. Milyen gyűjteményed van még?
- Szálloda.
- Szállodaprospektusok?
- Láncok. Szállodaláncok.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy szállodáid vannak?
- Igen.
- És hányat gyűjtöttél össze?
- Nem tudom. Sosem számolom.
- Tipikus tünet. A gyűjtés a lényeg, a szenvedély megélése. De ha megszerzed, már lépsz is tovább. Ugye így van?
- Így. Mindig más kell. Egyik szenvedély jön a másik után. Szálloda, föld, gyár, pénzintézetek, állatfarmok, autók, hajók, nyaralók.
- És ez mind a tiéd?
- Igen.
- Ne érezd magad zavarban Pali, sikeres ember vagy és kész. Ennyi. De mit szeretnél? Elég volt a gyűjtésből?
- Nem bírom tovább.
- Ugye tudod, ez egy nagy lépés az életedben. Helyes döntés volt részedről, hogy eljöttél ide.
- Még zavarban vagyok.
- Nem baj. Először is készíts leltárt arról, hogy mid van és miről tudnál lemondani.
- Hogy érted, hogy lemondani?
- Meg kell szabadulni a felesleges gyűjteménytől.
- Adjam el?
- Dehogy. Egyszerűen csak add vissza az eredeti tulajdonosoknak.
- Ezt nem tehetem.
- Ha gyógyulni szeretnél, akkor muszáj megtenned.
- De ez a gyűjtemény nemcsak az enyém.
- Kié?
- Nem baj, ha erre nem válaszolok?
- Így kicsit komplikáltabb, de megoldjuk.. Mi lenne, ha legközelebb mégis elhoznád a társadat is közénk és együtt beszélnénk meg a gondotokat?
- Kizárt.
- Miért?
- Sosem jönne ide.
- Az baj. Az ilyen szenvedélybetegség veszedelmes. Nagyon veszélyes.
- Tudom.
- Akkor próbáld megértetni vele is. És jövő csütörtökön itt találkozunk.

Hörum Pálról az Anonim csoport sosem hallott többé. Nem ritka az ilyen eset, mondhatni mindennapos. Jön valaki, vall, könnyít a lelkén, aztán kámforrá válik . Pál azonban sosem titkolta, utálja az ilyen helyeket, lenézi azokat, akik másoktól remélnek segítséget. Szerinte az igazi férfi nem lelkikizik, nem picsog és sírdogál idegenek előtt, hanem keményen szembenéz a gondjaival, majd megoldja egyedül. Belenéz a tükörbe és tudja mit kell tenni.